MÁSIK BLOG!! VICK JOHNSON TOVÁBB ÉLI ÉLETÉT, DE EGY MÁSIK CÍMEN. A FOLYTATÁST MEGTALÁLOD ITT: http://lifewithliampayne.blogspot.com/ xx. Dalms.
* Zoey szemszöge *
Csak futott és futott, mint akinek 2 hete semmi nem történt volna a gerincével. Bevitt a szobájába, finoman az ágyra fektetett, majd leült mellém. Egy pillanatig habozott majd közelebb hajolt. Már éreztem féfias illatát, üdítő lehelletét, sőt már testét is. Csókolózni kezdtünk. Harry tele volt energiával. Egyre vadabbul csókolt, de néha egy- egy szót beszélt közben.
- Hiányoztál- mondta egy ilyen alkalommal.
- Te is nekem.- válaszoltam, mikor már elkezdte kigombolni a blúzomat. Szünetet tartott, tovább csókolt. Mikor már teljesen kigombolta, eltoltam magamtól.
- Harry, ne haragudj, de nekem ez most nem fog menni... Tudod, én csak tegnap...
- Öö...semmi baj. Ne haragudj- mászott le rólam de visszatartottam.
- Nem baj. Szeretlek.- suttogtam fülébe.
- Én meg imádlak, képzeld- mondta és újabb csókcsata követezett.
* Vick szemszöge *
Zoeyék már kb. 20 perce fönt voltak, mi még lent beszélgettünk. Zaynnek SMS-e érkezett. Elővette zsebéből Iphone-ját, majd mikor olvasni kezdett, már mosolygott.
- Buli lesz a közeli diszkóban. Elmegyünk?- kérdezte és zsebtükrével igazgatni kezdte amúgy is tökéletes haját.
Liammel egymásra néztünk és ugyanazt véltük felfedezni egymás szemében.
- Szerintem mi ez most kihagyjuk, de menjetek nyugodtan- mondta ki Liam.
- Biztos?- próbálkozott Louis is.
- Biztos, Lou- feleltem.
Niall, Zayn és Louis készülődni kezdtek. Lou és Niall 10 perc múlva indulásra készen álltak az ajtóban, Zayn még a fürdőben tollászkodott. Egyszercsak egy hatalmas ordítás, majd káromkodás. Egy pillanat múlva futva jött ki- hajában a fésűvel.
- Ki volt ez a pihentagyú?- mutattot fésűjére, amiben egy rágó volt felismerhető. Mivel Niall az ajtónak dőlve nevetett, elég egyértelmű volt a tettes. Zayn még fújt egyet, majd visszament a fürdőbe. Utána mentem egy ollóval, nehezen de rávettem, hadd operáljam ki a hajából a fésűt, rágóstúl. Kicsit megigazítottam a haját, pár centit vágtam belőle. Pár perc múlva már ő is kész volt. Kabátot húztak, és egy perc múlva eltűntek a sötétben. Becsuktuk az ajtót, majd nevetve dőltünk le a kanapéra.
- Nézünk filmet?- vetettem fel.
- Oké, felőlem nézhetünk.
Kiválasztottam egyet, addig Liam kukoricát pattogtatott és üdítőt hozott. Egy romantikus történetet választottam, amiben egy átlagos lány találkozik élete szerelmével, de nem találkozhatnak többször, mivel a fiú gazdag család fia és jegyben jár egy elkényeztetett hárpiával. Maga a film nem volt túl izgalmas, de jókedvre derített a mellettem ülő fiú jelenléte. Közelebb csúsztam hozzá, vállára fektettem fejem. Éreztem finom illatát, puha bőrét. Rámnézett és mosolyogni kezdett. Nem tudom mi történt utána a történetben, elaludtam. Fogalmam sincs meddig aludhattam, de arra ébredtem, hogy Liam csókjával ébresztget. Nem nytottam ki szemem, csak vakon viszonoztak csókját. Valószínűleg feltűnt neki, de nem tett mást, csak ölébe fektetett, megsimogatta a hajamat és megpuszilta az arcom. Boldogan nyitottam ki szemeimet.
- Szeretlek Vick. Még egy lány iránt sem éreztem így mint irántad. Úgy érzem, nélküled üres az életem. Vick, nem költöznél hozzánk: De örökre. Nem szeretnélek elengedni. Tudom anyukád csak nyár végéig engedett, de megbeszélhetnénk vele. És az iskolát itt is folytathatnád. Hozzámköltözöl? Majd idővel veszünk egy saját házat, csak most még úgy együtt vagyunk a többiekkel...
- Liam, hozzád, akármikor. Anyával majd megbeszéljük. Szerintem meg fogja engedni. Nekem jó itt is, a lányeg csak az, hogy együtt lehessünk. Viszont van valami, amit el kell mondanom... Nekem már volt egy barátom...- a "barátom"szóra folyni kezdtek könnyeim.- az a helyzet, hogy én amikor megismertem igazi természetét, szakítani akartam. De ő nem hagyott. Követett. Akármit csináltam, ő rámerőltette magát. Végül úgy tudtam csak leállítani, hogy megfenyegettem, feljelentem zaklatásért.
- Sajnálom....Nem akartam felébreszteni benned a rossz emlékeket. Azt viszont meg szeretném ígérni, hogy soha ilyet nem fogok tenni. Egy nő lesz az éltben akit szeretni fogok rajtad kívül. Vagy kettő...
Megijedtem. Szóval neki ennyit jelent? Én vagyok az "1-es számú" de idővel levált? Ám mielőtt akármilyen hülyeségre gondolhattam volna, befejezte:
- És ő pedig a lányunk lesz- nevetett, mire hatalmas kő esett le a szívemről. " Bűntetés" képpen megcsókoltam, majd előkaptam telefonom és látványosan SMS-t kezdtem írni egy fiúnak. Osztálytársamnak, de ez csupán véletlen volt.
,, Szia baby! Ütközünk este? Most még nem tudok de amint elszabadulok, mehetünk. 8kor nálatok?''
Gondoltam megijesztem és cask úgy csinálok, mint aki elküldi, de véletlen a "törlés" helyett a "küldés" gonbot nyomtam. Hiába nyomtam a mégse-t már késő volt. Egy perc múlva kis csöngés, SMS. Megnézem, persze az osztálytársam volt. Értetlenkedő smiley-kból ítélve nem nagyon tudta hova tenni ez előbbi üzenetet. Gyorsan megírtam még egy üzenetet, amiben leírtam, hogy csak vicc volt, és csak akkor tűnt fel, hogy a mellettem ülő fiú alig kap levegőt a röhögéstől.
- Ne röhögj már. Jólvan, te nyertél.- adtam be a derekeamat, majd én is nevetni kezdtem butaságomon.
* Zoey szemszöge *
Már kb. másfél órája voltunk fent Harryvel. Felváltva beszélgettünk és csókolóztunk, de néha éreztem barátomon, hogy valami nyomasztja. Ezt szóvá is tettem.
- Harry, mi a baj? Az, hogy nem...? - kérdeztem, de közbevágott.
- Dehogy. Én megvárom, amíg te is úgy érzed. És nincs semmi baj, csak elgondolkodtam azon mit csinálhatnak Liamék a földszinten.
- Meglessünk őket? - kérdeztem gyerekesen.
- Te kis huncut!- puszilta meg az orromat.
Halkan elindultunk a folyosó felé. Sikerült hangtalanul kinyitni. Én már kint voltam és a szemközti falhoz lapulva vártam Hazzát, aki kakaslépésben közeledett. Ennek köszönhetően megbotlott a küszöbben, és sikeresen nekem esett - engem a falhoz nyomva és szorosan hozzám bújva. Olyan "véletlenülideesteméspontígy" érzésem volt. Harry a helyzetet kihasználva a szájával is közeledni kezdett. Mivel esés közben egy óriásit ordított, Vicket és Liamet vettük észre a lépcső tetején.
* Vick szemszöge *
Egy hatalmas ordítást hallottunk, Hazza részéről, ezért felszaladtunk megnézni, nincs-e baj. Felérve a csókolózó gerlepárt vettük észre. Nevetve egy " asszemzavarunk'-ot súgtam Liamnek és halkan visszamentünk a nappaliba. Zoeyék aznak este le sem jöttek, Zaynék is csak valamikor hajnalban éhettek haza, mi már aludtunk...
* Zoey szemszöge *
Riadtan lapultam a falhoz. Reméltem, hogy valamelyik bandatag közeledik felém. Suttogást hallottam. Először azt hitten Niall az, majd rájöttem, tévedek. Fenomenális! Itt állok vaksötétben egy kórház alagsorában és egy idegen közeledik felém. Megpróbáltam hangtalanul arrébb lopakodni, de a második lépés után valaki erősen megfogta kezem és egy kendőt nyomott számba. Hirtelen elsötétült minden...
* Vick szemszöge *
Miután Harry Zoey után futott, követtük őt. Megbeszéltük, hogy szétszóródunk, így nagyobb az esély, hogy megtaláljuk ebben a nagy kórházban. Már vagy fél órája kerestük, és háromszor körbejártuk az összes folyosót, lányvécét, mikor Harry kiabálására lettünk figyelmesek a nyitott ablakon keresztül. Kinéztünk és láttuk, ahogy a park kijárata felé fut. Próbáltuk megkeresni kit üldöz és egy feketeruhás férfit láttunk menekülni, kezében egy mozdulatlan testtel.
- Úristen, Zoey!- sikítottam ijedten és futni kezdtem. Liam követni kezdett, majd hamarosan le is előzött. Amikor kiértünk a parkba, már Niall, Zayn és Louis is futott. Öt percnyi futás után végre megpillantottuk őket. Ledermedtem. Egy sikátorban találtunk rájuk, ahol egymással szemben álltak. A férfi pisztolyt fogott Harryre. Lassítani kezdtünk. Zoey a férfi mögött feküdt a földön. Körülbelülmásfél percig álltunk mozdulatlanul, és ekkor láttam, ahogy Zoey kezd magához térni.
* Zoey szemszöge *
Szédülten feküdtem a földön. Nem értettem, hogy kerültem ide és mi történt. Az utolsó, amire emlékszem, az volt, hogy az idegen megszorítja a kezemet. Csak most fogtam föl mi történik körülöttem. A fickó ujját láttam, ahogy meg akarja húzni a ravaszt. Halkan felálltam és egy hirtelen mozdulattal kiütöttem kezéből a fegyvert, ám ekkor egy hatalmas puffanást hallottam. Ijedten pillantottam körbe. Harry egy pillanat alatt az idegennél termett és kezét hátracsavarva fogta le. A puffanásra valószínűleg felfigyeltek és rendőrt hívtak ugyanis rendőrszirénát hallottunk közeledni. Átadtuk a fickót a rendőrségnek. Hálásan fordultam barátom felé.
- Harry... nagyon köszönöm, amit tettél. Nem is tudom mi történhetett volna...- mondtam, de nem tudtam befejezni a mondatot, mivel ouha ajkait éreztem az enyémet. Majd megölelt és ezt súgta fülembe : Soha nem engedlek el! Ezt az idilli pillanatot Vick sikoltása zavarta meg.
- Jézusom, Zayn!- csak ekkor vettük észre a földre rogyott fiút, aki kezét szorongatta, és láttuk, hogy véres a ruhája. Liam leszakított egy darabot a pólójából és elszorította a sebet, nehogy túl sok vért veszítsen, amíg kiérnek a mentők, akiket Louis az imént tárcsázott.
- Zayn, minden rendben?- kérdezte Niall aggódva.
- Persze, csak súrolt- nyögte Zayn elhaló hangon. Mivel nem voltunk nagyon messze a kórháztól, hamar kiértek a mentők. Barátunkat a hordágyra fektették, majd szirénázva a kórház felé indultak... Mi is utánuk indultunk. Furdalt a lelkiismeret Zayn miatt. Valószínűleg attól kapott lövést, hogy megrántottam az idegen kezét. Hazza valószínűleg észrevette tipródásomat, ugyanis megállt és felém fordult:
- Mi a baj Zoey? Fáj valamid?- kérdezte aggódva.
- Nem... Jól vagyok... Csak Zayn. Az én hibám. Minden az én hibám. Ha nem szaladok az alagsorba, mindez nem történik meg!- fakadtam sírva, mire a fiú egy zsebkendőt rántott elő, letörölte könnyeimet, majd vigasztalni kezdett:
- Dehogy Zoey! Ezt verd ki a fejedből! Ha nem kiabálok veled olyan csúnyán, nem szaladtál volna el... Sajnálom.
- Ez nem a te hibád...elvégre nem te feküdtél le Louisszal...- mondtam, mire ő nevetni kezdett. Bevallom, ez így tényleg elég érdekesen hangzott...
- Hát szép is lett volna.- mostmár én is nevettem.
- Harry... Kérlek, könyörgöm bocsáss meg! Szeretlek!
- Persze, hogy megbocsátok, miért ne tenném?- kérdezte miközben beértünk a kórházba- Mellesleg: Én nem szeretlek...- nem értettem min mosolyog, hoszen most vallottabe, hogy nem szeret. Elmélkezésemet negzavarva folytatta mondatát:- nem szeretlek, hanem imádlak!- kiáltott és megcsókolt. Amikor megláttam az ápolónőt kijönni a kórteremből, csak akkor jutott ismét eszembe, mi történt Zaynnel. Beléptünk a szobábs, ahol Zayn egyedül feküdt. Immár egy rendes kötéssel a kezén.
- Zayn! Minden rendben? Nagyon fáj?- támadta meg Vick a sebesültet
- Nyugi Vick, semmi bajom- nevetett barátnőm aggodalmán- szerencsére csak súrolt a golyó, megúsztam mindenféle súlyos sérülést. Mindössze egy seb van a kezemen. Kicsit csíp a fertőtlenítőtől, meg felemelni még nem tudom mert zsibbad a tetanusztól, amit kaptam, de ezenkívül nem olyan vészes.- csodáltam nyugalmát. Én egy kicsit még mindig remegtem az izgalomtól. Belépett az ápolónő, akit az előbb kimennni láttunk. Két szendvicset hozott Zaynnek. NIall sóvárogva nézte, majd rákérdezett.
- Elnézést Hölgyem! Hol lehet ilyet szerezni?- kérdezte sóvárogva az örökké éhes szöszi.
- A büfében- felelte nevetve, mire Niall már rohant is.
- Zayn szerint semmi súlyos...-kezdett bele Liam- igaz ez?
- Igen! Szerencsére csak súrolta a golyó. De jól tették, hogy mentőt hívtak. A tetanuszt mindenképp be kellett neki adni, különben elfertőződhetett volna a seb. Mellesleg nagyon jól tette, hogy elkötötte a kezét, így megokozta, hogy túl sok vért veszítsen.- dícsérte barátomat a barnahajú, fehér ruhás nő. Közben visszatért Niall is, kezében 3 sonkás szendviccsel.
- Most őszintén Niall...Hogy bírsz te ennyit enni?- kérdezte nevetve Harry.
- Simán. Nem értelek titeket. Hogy lehet ilyen keveset enni?- nevetett Niall is.
- És mikor jöhet haza?- fordult Louis az ápoló felé.
- Már holnap hazamehet. Reggel kap egy friss kötést, akkor megmutatjuk, hogy kell felkötni, és haza is vigyenek majd párat. Körülbelül egy hétig még ell rá a kötés, mert könnyen vérezni kezd.
-Oké. Viszont Zayn, nem haragszol ha most hazamegyünk? Tudod, tegnap a buli...- mentegetőzött Niall- na szóval kéne még aludni rá egyet.
- Persze, menjetek nyugodtan.
Elköszöntünk, majd Louis kocsijával hazaautóztunk. Amint beértünk, lerogytunk a kanapéra. Fél óra beszélgetés után egy hirtelen ötlettől vezérelve Harry felé fordultam:
- Szeretlek, mondtam már?
-Imádlak, mondtam már?- mondta Harry, és újfent megcsókolt. Majd felkapott és ölben vitt fel az emeletre, egyenesen a szobája felé.
* Vick szemszöge *
Először nem jelent meg semmi. Öt perc várakozás után végre megtudtuk az eredményt. Zoey megkönnyebbült sóhajtásából szűrtem ki, hogy negatív. A lány arca könnyes volt az előbbi izgalomtól. Csak 17 éves volt, szóval megértettem aggodalmát. Sírva borult vállamra majd beszélni kezdett.:
- Köszönöm Vick.
- Szívesen, de mégis mit? Nem tettem semmit- kezdtem nevetni
- De. Nem ítéltél el, mellettem maradtál.
- Ez csak természetes Zoey-mosolyogtam barátnőmre.- viszont mosd meg az arcod és beszélj Louisszal...Joga vanj tudni, hogy mi a helyzet...
- Jó, beszélek vele. Viszont Harryvel mi legyen? Tegnap délelőtt felhívott, hogy ma hazajöhet. Mondjam el neki?-kérdezte félve
- Figyelj Zoey...szerintem az őszinteséggel jársz a legjobban....
- De félek, hogy kidob. Én őt szeretem. Nem élném túl, ha szakítana.
- Ha később derül ki, abból nagy botrány lesz.
- Igazad van Vick, köszönöm. Megyek és beszélek Louisszal. Velem jönnél?
- Azt hiszem ezt egyedül kell elintézned. És lehet, hogy Louis is jobban örülne ha egyedül mennél, így talán könnyebben meg tudjátok beszélni.
* Zoey szemszöge *
Elindultam a szobánk felé. Útközben Liamet láttam szobája felé sietni, ahol Vick várta. Az ajtó elé értem, bekopogtam. A "szabad" szó hallatára beléptem és Louist pillantottam meg, alsónadrágban.
- Ööö... bocsi nem akartalan zavarni, majd visszajövök ha kész vagy.
- Maradj csak. Persze ha nem zavar, hogy közben öltözöm.
- N-N-nem. Louis, beszélnünk kell.
- Arról, ami éjszaka történt?
- Igen. Megcsináltam a tesztet.
- És mi lett az eredmény?- eddig öltözködött, de most felém fordulva figyelt.
- Negatív.
- Pfhúú. De ez ennyi idő alatt kiderül?- kételkedett a kócos fú
- Hát szerintem...
- És Harrynek elmondjuk?- tette fel a kérdést, amin azóta rágódok, mióta felkeltem.
- Ha később derülne ki, abból balhé lenne. Viszont szeretném kérni, hogy együtt mondjuk el...
- Jó, ha ezt szeretnéd. Most viszont menjünk le, mert nekem szétrobban a fejem.
- Ezzel nem vagy egyedül.- így hát elindulutunk lefelé. Amikor leértünk, megpillantottam az órát. 4 órát mutatott.
- Jézusom. Harrynek azt mondtam fél 5-re megyünk érte.
- Mi? Ma hazajön?- lepődött meg Louis.
- Miért nem mondtad?
- Hát tegnap délelőtt mondta, akkor elfelejtettem, utána meg ugye buli volt....
- Mindegy most nem érünk rá ezen vitatkozni, induljunk-adta ki a parancsot Louis
Bevettünk egy-egy fejfájáscsillapítót és elindultunk Louis kocsija felé.Liam vezetett, ő nem volt másnapos. Negyed óra múlva léptünk be a kórház ajtaján. Harry már felöltözve, útra készen ült az ágyon.
- Szia Harry!- köszöntünk boldogan, de ő csk morcosan ült tovább.
- Sziasztok...
- Mi van veled Harry ?
- Egy egész napig nem látogattatok meg!- háborodott fel, de ekkor már mindannyiunk rájött, hogy csak viccből csinálja.
- Óh Harry!- esdekelt Louis színpadiasan és Harry elé térdelt- kérlek bocsáss meg, neharagudj! Kérlek ne hagyj el! Harry ne!- fejezte be, és zokogást színlelt.
- Óh Louis...soha nem tenném. Megbocsájtok, de csak akkor ha nem csaltál meg.- nevetett Harry, nem is gondolva mit indított el Zoeyban. A lány zavarában kirohant a kórteremből, mire Harry érrtetlenül kelt föl az ágyról.
- Mi a baj?- ráncolta homlokát
- Harry...szeretnénk beszélni veled. De ne idegeskedj.
- Miért? Olyan durva?
- Hát...
Én közben Zoey után mentem és amikor megmosta az arcát, visszakísértem. Odament Harryhez aki megcsókolta. Észrevettem, hogy Louis finom jelet ad nekünk, lépjünk le. Zaynnel, Niallel és Liammel a kantinba mentünk, ahol megittunk egy kávét. Niall végig nagyon "gondolkodó" fejet vágott, valami piszkálta csőrét. Végül kinyögte:
- Skacok, nem tudjátok miről lehet szó ami ilyen fontos?
- Hát...- néztem Liamre aki csak bólogatott- az a helyzet, hogy Zoey és Louis nagyon berugtak tegnap este...és hát...
- Értem- sütötte le szemét kedvetlenül- és Zoey...izé...tudod...szóval terhes ?
- Nem.
- De most akkor kit szeret?- tette fel a kérdést szomorú arccal a szőke fiú.
- Hát szerintem Harryt-. Vagy legalábbis azt mondta.
* Louis szemszöge *
Leültünk az ágy mellett levő székre. Percekig csak gondolkodtam, hogy kezdjek bele. Mivel Zoey kezdett idegesen nézni rám, belekezdtem:
- Harry, el kell mondanunk valamit. Tudod, tegnap volt Liam szülinapja és bulit szerveztünk.
- És engem szépen kihagytatok...- dörmögte Harold sértődötten.
- Majd szervezünk neked is, oké? - vigasztalta Zoey.
- Hát ezt el is várom- mosolygott Hazza.
- Mindegy. Most nem ez a lényeg, Harry. Az a helyzet, hogy elég sokat ittunk. Túl sokat. Az még megvan, hogy bemegyek Zoeyék szobájába, de onnantól kezdve semmi. Amikor reggel felébredtem, Zoey mellett találtam magam. Sajnálom Harry....
- Szóval...ti lefeküdtetek ?:O- kezdett egyre ahangosabban beszélni.
- Igen...- kezdett sírni Zoey- neharagudj, kérlek. Részegek voltunk. Harry, én téged szeretlek! Louis, szuper jó haver vagy, viszont nekem Harry a szerelmem.
- Louis kérlek menj ki egy kicsit- kezdte Harry, mire aggódni kezdtem. Csak remélni tudtam, hogy nem gázol Zoey lelkébe, nem hibáztatja. Kimentem, nem akartam feszkót.
* Zoey szemszöge *
- Harry, ugye nem haragszol?- kérdeztem a göndör hajú fiút kétségbeesetten,mivel vagy 3 perce csak a földet bámulta.
- Nem...de mondd, biztos, hogy megtörtént?
- Attól tartok. De ettől még ugyanúgy szeretlek és tudod, hogy csaka pia miatt tettük.
- És...nem vagy terhes?- nézuett mélyen szemembe, amit én nem bírtam tartani. Bűntudatom volt.
- Nem. Reggel megcsináltam a tesztet és negatív.- láttam, ahogy megkönnyebbülten sóajt egyet.
- Zoey, engem az aggaszt, hogy miért kellett ennyit inni? Miért kellett ágyba bújnod Louisszal? Élvezted, hogy nem vagyok otthon?- megijedtem...Harry kezdett kikelni magából, mostmár ordított. Kiszaladtan a teremből. Csak futotttam, futottam, futottam. Több percnyi futás után lassítottam, mert szúrt az oldalam. Az alagsorban találtam magam. Szürkés fény borította a folyosót, ahol senki nem volt rajtam kívül. Sírva rogytam le a fal mellé, majd kezemet tenyerembe temetve zokogni kezdtem. Féltem, higy Harry soha nem bocsájtja meg, amit tettem. Soha nem láttam még ennyire idegesnek. Másrészt meg Louist se akartam megbántani. Olyan jó lett volna egy kicsit eltűnni és majd amikor minden rendbe jön, visszajönni. Oda, ahol eddig éltem napjaimat, Az 1D villába. Már 2 hónapja nem voltam otthon. Bár sokszor beszéltem anyával telefonon és Skypeon, most nagyon jól esett volna közelsége, 17 évesen is. Nem tudom meddig ülhettem ott, egyszercsak sötét lett. Felkaptam a fejem. Már csak ez hiányzott. Itt ülök egyedül a vak sötétben, egy ismeretlen hely alagsorában, ráadásul fogalmam sincs merre kell kimenni. Eszembe jutott a telefon. Kitapogattam a zsebemben. Fel akartam oldani a billentyűzárat, de akkor jött ez a kedves kis felirat egy síppal : "Az akkumulátor lemerült". Szuper, még ez is. El kezdtem arra felé botorkálni a falat fogva, amerről jöttem. Egy ideig haladtam majd hirtelen ledermedtem. Hangokat hallottam. Remegni kezdtem a félelemtől. Félelmemet fokozta, hogy közeledő lépteket hallottam...
* Liam szemszöge *
Mielőtt akármit tehettem volna, hirtelen felkapcsolódott a villany és rengeteg ember kezdte kiabálni azt, hogy: Meglepetés! Boldog szülinapot Liam! Vick lépett oda hozzám és egy pezsgőspoharat adott kezembe. Majd egy puszi kíséretében felöszöntött.
- Ezt te csináltad, Vick?
- Hááátt...bevallom, benne voltam én is, de nem csak én csináltam.- mondta és rámutatott a szobában összejött 3 tucat emberre. Én pedig hangosan köszönetet mondtam. Mire befejeztem, megszólalt a zene. Niall már a harmadik szendvicsnél tartott, mikor Vickkel felmentünk a szobába beszélgetni.
* Zoey szemszöge *
A buli már vagy két órája folyt, mikor Zayn lépett oda hozzám. Felkért táncolni. Bevallom, elég sokat ittam már, bár ez nem szokásom. Csak már olyan régen buliztam egy jót, muszáj volt kitombolnom magam. Zayn se volt már éppenséggel "szomjas" szóval jól megvoltunk. Vagy fél óra folyamatos tánc után kimentünk egy kicsit a konyhába. Hiába mondtam Zaynnek, hogy eleget ittunk már, ő csak töltötte a VBK-t. Miután megittuk az italt, elindultunk fel, az emeletre. Bementünk Zayn szobájába és leültünk az ágyra. Hosszasan bámultunk egymás szemébe, majd Zayn szájával enyém felé próbált közelíteni. Ám ekkor valószínűleg hánynia kellett, mivel szája elé tartott kézzel rohant a fürdő felé. Öt percet vártam, hogy visszatérjen, nem tette. Átmentem a szobámba. Épphogy beértem, már épp jött utánam Lou, ő is részeg volt, mint ahogy mindenki, Vick és Liam kivételével, ugyanis ők már órákkal ezelőtt elvonultak Liam szobájába. Louis odajött hozzám, majd megölelt. Közben olyanokat mondott, hogy: szép vagy Zoey szép vagy, nagyon tetszel nekem. A fiú totál be volt rúgva. Addig erőszakoskodott, amíg én is megittam még egy pohár sört. Innentől kezdve nem emlékszem semmire....
* Zayn szemszöge *
Mikor visszatértem a szobába, Zoey sehol sem volt. Gondoltam lement. Elindultam hát megkeresni, de a tömeg elsodort, így hát feladtam. Valahogy sikerült eljutnom a konyháig, ahol Niall evett és piált. Egy hirtelen ötlettől vezérelve fülébe súgtam ötletem, mire ő vihogni kezdett. Toboroztunk még pár(nem túl józan) srácot, majd útnak indultunk. Sétáltunk az úton és ahol gondoltuk, hogy fiatal lány lakik, ott megálltunk és énekeltünk....
* Liam szemszöge *
Már órák óta kettesben voltunk Vickkel. Elbűvölt mennyire természetes, érdeklődő és aranyos.
- Tudod Vick, annyira gyönyörű vagy- kezdtem bel mire ő elpirult. Aranybarna haját hátradobta, mivel belement szép, barna szemeibe.
- Köszönöm Liam.- mosolygott édesen.
- Az a helyzet, hogy én még soha nem éreztem lány iránt így, mint irántad...szeretlek!- néztem mélyen szemébe.
- Én is Liam.- csókolt meg. Onnantól kezdve volt a világ, és voltunk MI.
* egy vendég szemszöge *
A buli körülbelül fél 2-ig tartott. Az ünnepelt 12 körül jött csak le. 1-kor már mindenki hulla fáradt volt, ezért szép lassan elindultunk kifelé. Liam és a barátnője volt csak józan, hatalmas party volt.
* Vick szemszöge *
* másnap reggel *
Ismét Liam karjaiban ébredtem, az ő szobájában, mivel amikor be akartam menni este a szobánkba, Zoey-t és Louist találtam magam előtt, félreérthetetlen volt amit csináltak. Szóltam Liamnek, de ő csak azt mondta: Mostmár úgyis mindegy. Majd fáradtan dőltünk be az ágyba. Reggel persze elsőként ébredtünk, mivel mindenki másnapos volt. Megreggeliztünk majd nekiláttunk a takarításnak. Fél 12 körül Niall támolygott le a lépcsőn. Zaynt tegnap hajnali 2-kor hozták (!) haza, holt részegen. Állítólag a fél városnak szerenádot adott. Ő csak 1 körül tért magához. Már kezdett izgatni mi van Zoeyékkal. Gondoltam fölmegyek, megnézem mi van. Pont kopogni akartam, mikor hangokat hallottam.
* Zoey szemszöge *
Fájó fejjel ébredtem. Semmire nem emlékeztem, ami tegnap este történt. Kinyitottam szemem és Louist pillantottam meg magam mellett. Megijedtem, ugyanis nem nagyon volt rajtam ruha. Ugye nem?! Gyorsam fel akartam kelni, remélve, hogy senki nem tudja meg és talán Lou sem emlékszik semmire. Azonben ez az ötletem besűlt mivel ahogy felültem, ébredezni kezdett a mellettem fekvő fiú is. Már hiába. Kénytelen leszek rákérdezni Louisnál. De előbb még fel kell teljesen ébrednie.
- Jó reggelt. Zoey?- kérdezte riadtan.
- Reggelt. Hát én is ezt reagáltam, persze Louis-szal.
- De mi történt? Mi...?- láttam rajta, hogy nála is teljes kiesés van.
- Nem tudom. Nem emlékszel semmire?
- Csak annyira, hogy bejöttem és megöleltelek- mondta zavartan. Ekkor egy bontatlan csomagot vettem észre az ágy mellett. Oh, ne!
Zavartana fürdő felé indultam. Lezuhanyoztam majd öltözködni kezdtem. Louis végig az ágyból figyelt, nem zavartatta magát.
- Öhm.... nem akarsz kimenni vagy legalább elfordulni?-kérdeztem szégyenlősen.
- Jó.-nevetett- bár ha tényleg az történt akkor már mindegy.
Ideges voltam. Semmire sem emlékeztem, és a jelenlegi helyzet azt mutatta, hogy ágyba bújtam az egyik barátommal. Aki ráadásul a pasim egyik legjobb barátja. Mindemellett iszonyúan fájt a fejem. Ahogy felöltöztem és le akartam indulni, Vickbe botlottam.
- Ööö....heló Vick!- köszöntem eme kínos helyzetben. Gyorsan be akartam csukni magam mögött az ajtót, hogy ne vegye észre az ágyban fekvő fiút, de ő megfogta az ajtót.
- Szia Zoey. Hagyd csak, láttam.
- Mi? Mármint mit?
- Louist. De tegnap este mást is...én nem csinálok ebből nagy ügyet csak kérlek magyarázd meg.
* Vick szemszöge *
- Ha ez olyan könnyű lenne... az a helyzet, hogy semmire sem emlékszem...be voltam rúgva.- kezdte bánatosan. Láttam rajta, hogy megbánta az ivást. - Addig megvan, hogy találkozok Louisszal de utána semmi...Ő se emlékszik...
- De ugye...védekeztetek?- kérdeztem elhaló hangon.
- Attól tartok ... nem.- mondta és arcán ijedtség tükröződött.- Jézusom, ez eszembe se jutott.
- Megkérem Liamet, hogy hozzon egy tesztet, oké?- kérdeztem mosolyogva, hátva jobb kedvre tudom deríteni barátnőmet. Lementem szóltam Liamnek aki először értetlenkedett de aztán beugrott neki amit tegnap mondtam és rájött. Visszamentem Zoeyhoz, akit betessékeltem Liam szobájába, ugyanis Louis még mindig nem került elő. Negyed óra múlva ért vissza barátom kezében egy kis dobozzal.
- Köszii- mondtam egy puszi kíséretében.
- Szívesen- kedvesen mosolygott barátnőmre is, nem ítélte el ő sem emiatt az eset miatt.
Zoey bátortalanul előhúzta a kis mérőizét a dobozból, megcsinálta, majd mindketten feszülten vártuk az eredményt...
Összenéztünk.
- Valaki vendéget vár?-kérdeztem, mire mindenki nem-mel válaszolt. Hát akkor nyitom.
A postás volt. Unott mosollyal köszöntött.
- Jó napot kívánok. Mr. Payne-t keresem.
- Egy pillanat szólok neki. Liaaaaaam!- kiáltottam mire mögöttem termett.
- Ezt a levelet magának küldték, kérem itt írja alá...- majd egy színes borítékot nyújtott barátom felé.- Köszönöm, viszont látásra.
Meghívónak tűnt, bár nem voltam benne biztos. Leültünk a kanapéra, majd Liam bontogatni kezdte csomagját.
Kedves Liam!
Kérlek látogass meg minket holnap 3-kor a kávézóban. Üdv.: Friends
Liam kérdőn tekintett ránk.
- Öhm. nem tudjátok mi ez?
- Fogalmunk sincs- válaszolt mindenki nevében Niall.
- Mit szólnátok ha csinálnák valamit?
- Okéoké. De most nem vallok szerelmet a szomszédban lakó elsős kisfiúnak mint múltkor. Irrtó ciki volt. A nagyanyja seprűvel kergetett el!- adta elő nevetve feltételeit Zayn.
- A seprűset nemis mondtad!- háborodott fel Louis
- Nem akartam, hogy kiröhögjetek-mégjobban.
- Na mindegy...mit játsszunk? Mondjuk activity? De nem simán, párban.
- Oké. Ki kivel?
- Hát én úgy gondoltam, hogy : Vick-Liam, Zoey-Niall,Zayn-Én. Mindenkinek megfelel ?
- Nekem igen-mondta Liam majd magához húzott.- hát akkor kezdjük.
Niallék kezdtek. Legalább 5 percet szenvedtek mire kitaláltuk mit próbálnak elmutogatni. Ránk került a sor. A cédulán lévő feliratot elolvasva Liam nevetni kezdett. Felálltunk. Én megálltam a kanapé előtt, ő kicsit messzebb ment. Majd elindult felém. Amikor mellém ért egyszercsak magához rántott majd megcsókolt.
- Öhhm...egy fiú az utcán sétál, meglát egy csinos lányt és megcsókolja. Ugye ?
- Honnan tudtad?- vontam fel szemöldököm.
- Elég rátok nézni. Mellesleg ti innentől kezdve folyamatosan smacizni fogtok?
- Ha rajtam múlik...-mosolyodott el Liam.
- Folytathatnánk?- kérdezte Niall Zoeyra nézve. Láttam ahogy elmosolyodik mikor a cédulát olvassa. Egyszercsak fölkapta Zoeyt és szaladni kezdett. Csak futott körbe-körbe, kezében barátnőmmel és közben csak nevetett.
- Öhmm...ez mi volt ? -kérdezte Zoey meglepődve, mikor újra földet ért.
- Hát...találjátok ki ! Vagy nem ez a feladat?
- De,ez. Viszont fogalmam sincs mit akartál.
- Boldogság! - mondta és kezével mosolyra húzta száját.- kicsit fásultak vagytok papikáim-és mamikáim- kacsintott rám és Zoeyra.
- Viszont én fáradt vagyok! Megyek elteszem magam holnapra.-mondtam egy ásítás kíséretében
- Várj, jövök én is- pattant fel Liam is és utánam indult.
- Jóéjt!
- Nektek is.
Fölmentünk. Liam követett engem a háló felé. Amikor beértünk, leült az ágyamra és csak várt. Kérdőn tekintettem rá, mire ő is ezt tette. Mefogtam a törölközőmet és a pizsimet, majd megtámadtam a fürdőt. Amikor immár pizsiben, tisztán kiléptem az ajtón, Liam még mindig ott ült. Odamentem hozzá, ő pedig az ölébe ültetett. Finoman megsimogatta a hajam, majd megcsókolta a nyakam. Jól esett közelsége, megnyugtató volt. Hátradőltünk, majd ott feküdtünk, egymás mellett, szorosan fogva egymás kezét. Odabújtam hozzá, majd mély álomba szenderültem...
* Másnap reggel *
Liam karjaiban ébredtem. Az első kép amit megláttam, mikor kinyitottam a szemem, Liam iszonyatszexi mosolya volt. Felkeltünk, felöltöztünk majd együtt mentünk le a földszintre. Zoey nem aludt a szobában, gondoltam, biztos nem akart zavarni. Tévedtem. Valószínűleg fent sem volt. Ugyanis mind a négyen a kanapén és a fotelben aludtak. Louis halkan horkolt, Zayn a kispárnát ölelgette, Zoey pedig már ébredezett. Niall valószínűleg épp kajált álmában. Ezt onnan gondoltam, hogy úgy mosolygott, mint egy óvodás, mikor csokit kap. Óvatosan sétáltunk a konyha felé, nehogy felébresszünk valakit. Liam leült az asztalhoz én pedig a tűzhelyhez mentem. Ugyan nem erősségem a főzés, de pár dolog egész jól ment. Liam kedvenc reggelijét csináltam, csokis palacsinta, juharsziruppal. Úgy falta, mint valami ötéves.
- Ez isteni volt Vick. Mellesleg mondtam már, hogy gyönyörű vagy?
- Egészségedre. Köszi- mondtam és megpusziltam. Bár csak egy egyszerű és könnyű ruha volt rajtam, mivel augusztus volt.
Lépteket hallottunk a nappali felől. oey közeledett egy hatalmass ásítással.
- Reggelt!
- Neked is.
- Mi a kaja?- kérdezte még kómásan.
- Mit kérsz?- kérdeztem vissza
- Öhhm... egy piritóst kérlek.
- Oké csinálom.
- De fel van dobva valaki...- jegyezte meg Z ravasz vigyorral.
- Tényleg, amúgy mit csináltatok még tegnap este?
- Inkább az a kérdés ti mit csináltatok- kuncogott barátnőm, mire én szemrehányó pillantást vetettem rá.
- Nem csináltunk semmit.Ugye Vick?-kapcsolódott be a beszélgetésbe Liam.
- Igen.
- Amúgy mi csakbeszélgettünk, meg TV-ztünk.
Mocorgást hallottunk a fiúk felől.Majd három kócos fiú lépett be alsógatyában a konyhába.
- Jó reggelt!- mondta Zayn és fésülködni kezdett.
- Nekünk is csinálsz reggelit mrs. Payne?- mondta nevetve Louis
- Természetesen, mr. Tomlinson, természetesen!
Reggeli után Zoeyval elmentünk bevásárolni( nem, nem ruhákat ( ! )) ugyanis bulit szerveztünk. Méghozzá szülinapit. Liam 18. szülinapja volt. A terv az volt, hogy Liamet elcsalják Niallék, mi pedig előkészítjük a terepet. Niallék fél 3-kor elmentek "valahova". Liam pedig a háromórás talijára készülődött. Mi elhoztuk a tortát, majd kicsit átrendeztük a nappalit, szendvicseket csináltunk, üdítőtt hűtöttünk és minden ilyet.
* Liam szemszöge *
Kettő óra előtt két percel besétáltam a kávézóba. Nagy meglepetésemre barátaim,az 1D tagjai integettek a sarokból.
- Bocsi fiúk de nekem most valami találkozóm van, tudjátok a levél, amit tegnap hozott a postás.
- Hát akkor jó helyen jársz, ugyanis mi hívtunk.
- Tényleg? Hát igazán szólhattatok volna simán is, nem kellett volna ekkora ügyet csinálni.
- Jó de mostanában állandóan csak Vickkel vagy. Ami persze nem baj, de régi tartottunk már amolyan "fiús beszélgetést".- nevetett Zayn.
2 óra múlva, amikor hazaértünk és benyitottunk az ajtón, teljes sötétség tárult elénk.
Ahogy a többiekre néztem, ugyanazt olvastam le aza arcomról, amit én gondoltam:
- Mivan ? - kérdeztem hüledezve.
- Nem tudom mi ez de mindjárt kiderítem- mondta Louis és Niallra mutatott, aki már épp az ajtó felé tartott.
- Sziasztok!- hallottuk a már jól megszokott hangot- miujság?
- Szia...ezt inkább mi szeretnénk kérdezni tőled...- kezdte Zayn.
- É-én csak elintéztem valamit- kezdett habogni a fiú, miközben a szobája felé sietett.
- Niall, várj! Láttunk mindent...most akkor megint összejöttetek?- ráncolta össze szemöldökét Liam.
- Há-hát igen...azthiszem...- hajtotta le a fejét a szőke srác- de nem biztos...
- Ha neked ez jó...- mondta Zayn majd együtt lementünk a nappaliba. Csak Niall indult az ellenkező irányba.
* Zayn szemszöge *
Másfél óra eltelével Niall még mindig nem jött le. Ezen márcsak azért is csodálkoztam, mivel általában óránként eszik. Úgy gondoltam megnézem mi van vele. Már fönt voltam az emeleten amikor Liamet pillantottam meg, aki szintén Niall szobája felé igyekezett.
- Ööö... Niallhez mész?-kérdeztem a meglepett Liamet.
- Igeen. Te is?
- Igen. Akkor megyünk ketten? Talán jobban tudunk hatni rá...- mondtam és lenyomtam a kilincset.
- Helló öcskös- kezdtem bele vidámságot színlelve, viszont egyáltalán nem volt jó kedvem. Aggasztott mi van Niallel. A fiú az ágyon gubbasztott, fején a fülhallgató és a laptopján csinált valamit. - nem szertnénk zavarni, de beszélnünk kéne.
- Jó. Mondd miről szeretnétek...- válaszolt flegmán.
- Nem miről, hanem kiről... Rólad. Mi van veled ? Meg mi ez a Holly dolog?-elmondanád végre?-kapcsolódott be Liam is.
- 1. semmi nincs velem 2. Hollyval.... tudod Zoey... nem tudom.... semmitnem tudok- mondta a szőke fiú és lecsordult egy könnycsepp az arcán.
- Mi van Zoeyval?
- Semmi...- sütötte le a szemét, mint aki elszólta magát.
- Niall, ha semmi nem lenne, nem így viselkednél...
- Jó... a helyzet az, hogy beleszerettem Zoeyba...de mivel Harry...tudjátok... ezért esélyem sincs...- itt már sírt.
- És Zoey tudja ?- érdeklődött Liam.
- Igen... és visszautasított... Hazza miatt. :S
Odamentem, leültem mellé az ágyra és vállára tettem a kezem.
- Van másik lány a világon... és ugye te se szeretnél emiatt összeveszni Harryvel?
- Ez nem ilyen egyszerű...és nem szeretnék összeveszni Harryvel...
- Niall, azért jöttél megint össze Hollyval, hogy féltékennyé tedd Zoeyt?-kérdezte Liam félénken.
- Hát...igen... most tudom, hgy elítéltek, viszont nem tudtam mit tegyek...ráadásul Holly is úgy nyomult
- Persze, mivel kell neki a hírnév. Én a helyedben lekoptatnám- álltam föl ingerülten, majd kimentem a szobából, úgy,hogy, jó hangosan becsaptam az ajtót. Lefelé a lépcsőn, már megpillantottam a kérdő tekinteteket. Először Louis adott hangot csodálkozásának.
- Mi történt? Összevesztetek?
- Nem.. Viszont eldönthetné végre mit akar. Nem másnak az idegeit kéne húzni. - mondtam miközben felkaptam a farmerdzsekim és távoztam.
* Liam szemszöge *
- Dejó...ezt is elrontottam...- temette fejét kezébe Niall.
- Dehogy... Tudod, hogy Zayn mindig hamar felkapja a vizet. De lenyugszik. Viszont szerintem is le kéne koptatnod. Egyrészt csak hírnevet akar. Másrészt ezekből a féltékenyítésekből soha nem sül ki semmi jó...
- Igazad van. Most azonnal felhívom.
- Oké. Akkor én nem is zavarok tovább.
- Ne menj, kérlek, maradj! - mondta miközben tárcsázott.
* Niall szemszöge *
- Szia Holly. Mondani szeretnék valamit- kezdtem bele.
- Szia édesem. Mondd csak- mondta a lány behízelgő hangon.
- Szerintem nem fogsz neki túlzottam örülni... Én azt szeretném kérni, hogy ne legyen közöttünk semmi. Én nem akarok tőled semmit.- hisztizni kezdett. Meg sem vártam a 3. szót, kinyomtam. Liamre néztem és láttam, hogy elégedett.
- Ugye nem is volt olyan nehéz.?- kérdezte mosolyogva.
- Annyira nem- mondtam mostmár felszabadultabban- megyek és megkeresem Zaynt. A cipőmet kezdtem húzni, mikor kopogtak.
* Liam szemszöge *
- Kop-kop. Bejöhetek?-dugta be fejét nevetve Vick.
- Persze, gyere.
- Mutatni szertnék valamit- mondta sejtelmesen a lány. A mosolyától gyorsabban kezdett verni a szívem. Megfogta a kezem és Niall felé fordult:
- Ellophatom egy kicsit?
- Felőlem viheted- felelte nevetve a szőke srác.
Vick egy kendőt kötött a szememre.
- Ez ilyen titkos dolog?
- Bizony.- mondta majd csókot lehetl az ajkamra.- gyere csak utánam. 1 perc múlva megállított.
- Itt vagyunk?
- Iigeen...- mondta és levette a kendőt a szememről. Egy olyan dolgot pillantottam meg, amire már régóta vágytam. Egy gitár. Egy csodálatos gitár. Pont olyan, mint amit kinéztem
- Vick, ez gyönyörű. Pont olyan mint te. Köszönöm.- majd boldogságomban olyan hevesen csókoltam meg, hogy mindketten az ágyra estünk.
* Vick szemszöge *
Pont úgy estünk, hogy Liam rajtam kötött ki. Zavarban voltam. Még soha nem voltam így fiúval. Ő nem zavartatta magát csak tovább csókolt. Ekkor rontott be a szobába Louis, nevetve.
- Héé ezt halla...öööhm. megzavartam valamit? Bocsi- mondta kaján vigyorral és visszafordult.
- ÖÖÖÖ... semmi baj.- mondta Liam és felkelt.Nem bírtam visszafogni, csak nevettem.
Kicsit megigazítottam ahajam, a ruhám, majd lementünk a többiekhez a nappaliba. Már Niall is ott ült, immár felszabadulva. Amikor leértünk, mindenki szája előtt tartott kézzel vigyorgott.
- Most mi van? Louis leadta a drótot?- mondta mély hangján Liam.
- Úgy is mondhatjuk. Csöngettek...
* Vick szemszöge *
Mindannyiunkat meglepett a látvány. Hirtelen az egész csapat megtorpant, majd egymásra néztünk. A szőke srác csak akkor vett észre minket mikor már vagy 3 perce álldogáltunk ott tétlenül. Akkor otthagyta a lányt akivel beszélgetett és odasietett hozzánk.
- Niall, azt mondtad, hogy ezt az ügyet már lezártad! Mellesleg miért nem vártál meg minket is? Így mindenkire a szívbajt hoztad, azzal, hogy eltűntél.- förmedt rá Louis a fiúra.
- Bocs. De szerettem volna kicsit egyedül lenni..-sütötte le szemét amaz.
- Mellesleg Ő hogy kerül ide ?- kérdezte Lou , fejével a lány felé intve.
- Ja, vele itt találkoztam és odajött beszélgetni.
- Azok után amit tett? Hetekig ki se mozdultál a szobádból, max. egy kajálás erejéig!
- Tudom, de...nem mondhattam azt, hogy menjen el.- próbált mentegetőzni Niall
- Srácok, mégis ki ez a lány ? - kérdeztök Zoeyval értetlenkedve. Louis sokatmondó pillantást vetett a szőkére, mire amaz elkezdte:
- Ő Holly, a volt barátnőm...
- És ha nem vagyok túl indiszkrét, miért szakítottatok?- kérdezte Zoey
- Megcsalt...- mondta Niall és elhúzta a száját.-de lehet, hogy megváltozott...
- Mindegy, inkább hagyjuk ezt szólt Louis.- Inkább menjünk be Haroldhoz.
2 perc m úlva már mindannyian a kórteremben álltunk. Amikor beléptünk Harry épp a tegnap becsempészett édességet majszolta. Meghallván, hogy valaki jött, bedugta a takaró alá, majd egy gyors mozdulattal megtörölte száját, csak akkor vette észre, hogy mi vagyunk.
- Ohh, ti vagytok, HELÓÓ!- üdvözölt minket blodogan a "beteg"- miujság?Kértek?
- Semmi, és igen- felelt Zayn és elvette a sütit amit Hazza nyújtott felé.
- Héé, én is kééreek- mutatta tenyerét Niall nevetve.
- Veled mi a helyzet? Jobban vagy?- érdeklődött a kezemet fogó fiú.
- Kösz, igen... látom ti is jól megvagytok- mondta kezünkre mutatva. Akaratlanul is elpirultam, majd Liamre néztem és láttam, hogy ő csak mosolyog. Nem tudtam min, mert valamit nézett, szóval nem az volt jókedvének oka amit Harry mondott. Majd rájöttem.
- Ezt most komolyan pont te mondod? - kérdeztem nevetve, majd rámutattam a kezére, amiben Zoeyét fedeztem fel.
- Jólvanna.- mosolygott a göndör hajú srác.
- Felkelhetsz ?- érdeklődött Zoey.
- Sőt még az udvaron is sétálhatok, ha nem egyedül megyek.- mondta büszkén Harry, amin nevetni kezdtünk.
- Hát akkor mire várunk?- érdeklődött Zayn.
- Répára!..jut eszembe...- és ismét előrántotta a napi répaadagunkat.
- Jajj, Louis- sóhajtottam fel nevetve
- Most mi van ?- értetlenkedett.- Na, inkább menjünk kicsit ki az udvarra, hátha benő a fejed lágya és végre megeszed ezt a répát...
Pulcsit húztunk és elindultunk lefelé. Amikor a kantinon mentünk keresztül, megpillantottuk a szőke lányt aki Niall-t nézte.
Várjunk csak... Ő nem Holly?- kérdezte értetlenkedve Harry.
- De.
- De hogy kerül ő ide?
- Nem tudjuk...- mondta Zayn és egyenesen az ajtóhoz lépett.
Kétszer körbesétáltuk a kórház körülötti kis parkot, majd leültünk egy padra és tovább beszélgettünk a bandáról, Harryről meg mindenről. Közben észrevettem, hogy Zoey és Niall néha egymásra illantanak majd elkapják fejüket. Elhívtam barátnőmet.
- Zoey, gyere egy kicsit...- kezdtem el.
- Oké, egy pillanat- mondta és puszit nyomott Harold arcára
- Hé,... ja jó, de ezt ennyivel nem úszod meg- felelte kajánul nevetve Hazza, majd odalépett Z-hez és megcsókolta.- nekem ez így jobban tetszik- fejezte be röhöve. 2 perc múlva már kettesben sétáltunk tovább.
- Zoey, mi van Niall és közted?- vágtam bele rögtön.
- Semmi...mi lenne?- kérdezett vissza a lány, rosszul színlelve az értetlenséget- barátok vagyunk és kész.
- Ahhoz képest folyamatosan egymást nézitek...
- Tudod, ami kettőnk közt történt, az tulajdonképpen nem történt meg, nem is történhetett.
- Oké, értem...- feleltem de lelkem mélyén nem voltam biztos abban, hogy Zoey ezt tényleg lezárta.
- Akkor visszamegyünk a fiúkhoz?- vetette fel Zoey
- Felőlem mehetünk!- mondtam és egy mosolyt kldtem barátnőm felé. Visszafelé össze-vissza mindenről beszéltünk. Úgy mint mindig.
- Na megbeszéltetek mindent?- üdvözölt minket a "rokon" mikor visszaértünk.
- Természetesen- feleltük egyszerre
* 15 perc múlva *
- Jajj ne!- hallottuk Harry hangját miközben Zayn mesélt valamit.
- Mi a baj?- kérdezte Lou
- Nem mi, hanem ki...Ő, ott.
Odanéztünk ahova mutatott és megpillantottunk egy mogorva ápolónőt ami felénk közeledett. Hazza erre felugrott és elfutott.- Majd még beszélünk. Helló.- Ezen csak nevetni tudtunk ugyanis az ápoló gyorsította lépteit, barátunk után eredt.
- Harry fél tőle vagy mi?- kérdeztem 5 perc röhögés után.
- Hát félni nem fél, csak ép...- amikor még gyógyszereket kapott- injekcióval- egyszer nem akarta, hogy megszúrják, és erre ez az ápolónő megfenyegette, hogy vagy engedi a karjába, vagy a seggében köt ki a tű. ezután újabb 10 perc röhögé következett.
Már sötétedett, mikor hazafelé indultunk. Otthon filmet néztünk, majd hamar lefeküdtünk.
* Másnap *
Együtt reggelizett mindenki- igen, sikerült felkelnem- majd mindenki a maga dolgára indult. Niall felszaladt a szobájába, majd pár perc múlva kabátjával kezében rohant ki az ajtón. Louis utánament.
- Hová mész kicsiszőke?- kérdezte viccesen a nadrágtartós fiú.
- ÖÖ...csak van valami elintéznivalóm...- felelte és elsietett.
- Egyre furább nekem ez a csávó- mondta Lou immár nekünk, mikor visszatért.
* 2 óra múlva *
Nevetést hallottunk kintről. Egy lány nevetését. De nem rajongók voltak, csupán egy lány. Kinéztünk az ablakon és ledermedve figyeltük, mi történik kint...
*Zoey szemszöge*
Gyorsan visszarántottam magamra, ami egy vigyor kísért Niall részéről. Mostmár kevésbé feszengett, nekem viszont bűntudatom volt.
- Figyelj Niall, tudod Harryvel...
- Tudom, együtt vagytok...- kezdett bele kicsit letörve- de egyszerűen nem bírtam magamban tartani, szeretlek. Amikor érkeztél, rögtön feltűnt milyen bájos vagy. de aztán jött Harry és levett a lábadról. Gondolom nyomába se érhetek- mondta és felállt, elindult az ajtó felé.
- Várj! Én nem ezt mondtam. Nagyon helyes fiú vagy és kedvellek is. Viszont Harryvel együtt vagyunk, és szeretem. Az meg pláne nem lenne szép ha így, mikor ő nincs itthon. Nem szeretném, ha mi most ezért nem lennénk jóban... - végezetül egy puszit nyomtam arcára és elindultam öltözni. Visszanéztem rá, és láttam, hogy engem bámul. Kérdőn tekintettem rá.
- Ja semmi, semmi, megyek.- rázta meg fejét, mint aki álmából ébredt föl.- szia
- Szia.- mondtam egy mosoly kíséretében. Öltözés közben elkondolkodtam azon amit mondott. Vajon tényleg szeret? És tényleg rögtön megtetszettem neki? Talán ezért volt mostanában néha olyan szomorú, főleg mikor Harryvel pl. egymás kezét fogtuk vagy akármi? Ez mondjuk megmagyarázná. Felkaptam a pizsimet ( egy olyan darab amit hülyeségből az egész banda aláírt,aminek én nagyon is örülök [ ezen kívűl 2 pólóm, egy nadrágom és egy cipőm esett átt ilyen "beavatkozáson"] ), majd lementem, a többiekhez. Nagy meglepetésemre mindenki aludt. Vick Liam ölében, Zayn a kanapén elterülve, Louis pedig a fotelben szorosan átölelve egy répa alakú párnát. Egyedül Niall nem volt itt. Vajon miattam ? Mindegy. De miért alszik már mindenki ? Ránéztem az órára: fél 11 volt. Kerítettem takarókat, és szépen sorba betakartam az ottlévőket, majd befészkeltem magam a fotelbe és elaludtam.
Nem tudom mennyi lehetett az idő ( valószínűleg korán volt) mikor Louis és Zayn keltegettek. Liam az ölében fekvő Vicket ébresztgette. Cirógatta az arcát, megpuszilta, de a lány csak aludt. 10 perc ébresztgetés volt hajlandó kinyitni a csipás szemeit.
- Zoey, hol van Niall?
- Gondolom fent a szobájában,nemde ?- feleltem Lounak.
- Pont az a baj, hogy ott nincs. Te beszéltél vele utoljára!
- Fogalmam sincs hol lehet. Lehet, hogy csak sétál vagy nem tudom.
- Zoey, Niall még SOHA nem ment el csakúgy sétálni.
-Menjünk keressük meg, tegnap este eléggé el volt szonytyolodva, remélem nincs semmi baja.- adta ki az utasítást Zayn.
Elindultunk, először a parkba. Útközben meg kellett kérnünk pár rajongót, hogy ne most kérjenek képet, nem alkalmas. A parkban nem volt. Már kezdtem aggódni, mert valószínűleg a tegnap este történtek miatt tűnt el. Nem mertem elmondani a fiúknak, hogy mi történt, féltem, ha elmondom, engem okolnak. Bevallom, gyáva voltam. Egyedül Vicknek mondtam el, tudtam, hogy ő nem fog emiatt megvetni, hiszen a legjobb barátnőm, már sok-sok év óta.
- Vick, tegnap etse, bejött hozzám Niall... És... azt mondta szeret, majd megcsókolt. Majd , mint aki tudomásul vette, kijelentette, hogy úgyse versenyezhet Hazzával. Ezt mondta, és elment. Szerintem ez a baja.
- Akk jól gondoltam... Pár napja vettem rajta észre, mindig téged nézett.
- Ezt nem is mondtad! - vágtam hátba barátnőmet játékosan, de kicsit erősre sikerült.
- Most Niallt keressük vagy verekedük?- akadt ki.
- Bocs,- feleltem bűnbánóan.
- De ha Harryről volt szó... nem lehet, hogya kh.ban van?- kérdezte V.
Szóltunk a fiúknak, majd elindultunk Lou kocsijához. Bementünk a kórházba, ahol olyan valakit pillantottunk meg, akire egyáltakán nem számítottunk...
*Másnap*
Zoey telefonjára ébredtünk. Az I want szólt.
- Nyomd ki vagy kint intézd kérlek, mert aludni szeretnék- dünnyögtem kómásan.
- A kórházból hívnak- felelte barátnőm furcsa hangsúllyal.- remélem nincs semmi baj.
Aggódva néztem barátnőmre. Éjszaka többször hallottam, hogy csak forgolódik. Valószínűleg nem sokat aludhatott.
- Jó napot...mi?...jézusom...máris indulok.- hallottam Z ilyedt hangját,majd elsírta magát.
- Mégis mi történt?- kérdezteem értetlenkedve.
- Harry állapota rosszabb lett. Azt mondták nem olyan vészes, de aggódok. Azonnal be kell mennem a kh.-ba. Kirántott valamit a fiókból és a fürdő felé menet felkapta. 1 perc múlva már cipőben, lófarokba kötött hajjal rohant le a lépcsőn.
- Zoey várj! Jövök veled- kiáltottam utána és kiugrottam az ágyból. Mikor leértem mondta el Zoey a fiúknak, hogy mi történt barátjukkal. Pár perc alatt elkészültek a fiúk is, és Lou kocsijával indultunk útnak.
Pont amikor beértünk, hozták ki Harryt a röntgen-teremből.
- Szia Harry. Jó napot doktorúr! Van valami fejlemény? A telefonba azt mondták, hogy valami kicsit súlyosabb, ugye semmi vészes ?- érdeklődött Liam aggódva, miközben kezemet fogta.
- Rokonok, közeli hozzátartozók?
- A legjobb barátai vagyunk, kérem árulja el mi a helyzet Harolddal.
- A röntgen alapján az egyik csigolyája megrepedt az esésnél. Valószínűleg először az eszméletvesztés miatt, majd a fájdalomcsillapító miatt nem érezhetett fájdalmat, de ma reggel már panaszkodott.
- Beszélhetnénk vele bent a kórteremben ?
- Persze, de ne túl sokat, mert hamarosan kapja a fájdalomcsillapítót. Betolták, mi pedig követtük őket.
- Miujság kicsiHazza?- kérdezte Lou "szerelmét"
- Unalomm, kicsiLou- felelt amaz mosolyogva.
- Azt hallottam, hogty meg mert repedni a csigolyád, piciHazza- mondta szipogva Louis.
- Adsz rá gyógypuszit, icipiciLou?- felelte mosolyogva a beteg, mire Zoey közbelépett.
- Abbahagynátok ? Louis, osztozunk, ne felejstd el! - mondta a lány a végén már nevetve és megpuszilta Haroldot. Louis ezt kihívásnak vette és csücsörítve kezdett Harry felé közeledni. Erre Zoe elélépett.:
-Álljunk csak meg! Ez az én területem, Louisdrága.- mondta a lány már hangosan röhögve.
- Nehogy már összevesszetek rajtam!- háborodott fel a göndör hajú srác.
- Egyetértek, együnk inkább répát!- rántott elő zsebéből egy csokorral.- hoztam mindenkinek.
- Ez mégis, hogy fért be a zsebedbe?- érdeklődtem.
- Ez egy speciális répatartó gatya- felete a "Carottsrác" nagy hozzáértéssel, majd rágcsálni kezdte kedvenc csemegéjét.
- Mondták már, hogy meddig kell maradnod így a hátad miatt ?- szólalt meg mióta ott vagyunk, először Zayn.
- Nem tudom. Még azt se mondták, mennyire súlyos.- mondta a fiú már kicsit komolyabban.Még kb. negyed órát tudtunk beszélgetni mert jött az ápoló.
- Jövünk holnap is, na helló!- köszöntünk el és elindultunk kifelé. A kórház ajtajához közeledve sikításokat hallottunk.
- Nemár, megtaláltak- sóhajtott fel Niall.- valahogy ki kell jutnunk szóval irány a hátsóajtó.
Szerencsésen eljutottunk Louis kocsijáig és meg sem álltunk a házig. Zoeyval összeütöttünk valami ebédet majd elmentünk vásárolni. Én egy koktélruhát és egy hozzáillő cipőt választottam, Z pedig egy farmer sortot és egy lila toppot. Már sötétedett mire hazaértünk. A fiúk a nappaliban TV-ztek és épp, hogy csak egy köszönést kaptunk. Felértünk majd barátnőm megtámadta a fürdőt, én pedig bepakoltam a cuccokat a szekrénybe és lementem a fiúkhoz. Lefelé Niallel találkoztam.
----------------------*Zoey szemszöge*----------------------
A Moments-et dúdolva sétáltam ki a zuhanzóból, mikor megpillantottam az ágyon ülő szőke fiút. Magam elé kaptam a kezem mivel csak egy törölköző takart.
- Bocsi, hogy csak úgy bejöttem.- mondta a fiú, látva előbbi cselekedetemet.
- Egy pillanat, mingyárt felöltözök, oké?- kérdezte szégyenlősen.
- Felőlem maradhatsz így is- hallottam a fiú halk dünnyögését, amit egy kaján vigyor kísért.
- Tessék?- fordultam vissza csodálkozva.
- Semmi semmi, de csak egy perc.
- Jó,mondd. :D- feleltem és lehuppantam mellé.
- Tudod, azt szerettem volna neked elmondani, hogy...- mondta és rám sem nézett. Majd láttam, hogy nyel egyet, vesz egy nagy levegt és felém fordult. Mélyen belenézett a szemebe. Így ültünk ott pár percig. Nem tudtam mire gondol, nagyon furán viselkedett. Majd egyszercsak lehunyta szemét és megcsókolt...Forró volt és érzelemteli. Kínos pillanat következett: lecsúszott a törölköző...
